Athosz unaloműzője

2010. szeptember 9., csütörtök

10 éve ismertelek meg. Kinyúlt, laza pulóverba jártál iskolába, kócos volt a hajad és rossz volt a híred. Először nem kedveltelek, egy kicsit féltem is tőled: mindenki azt terjesztette rólad hogy piromániás vagy és felgyújtottad egy gyerek házát. Azért hamar összebarátkoztunk. Tulajdonképpen mindenkivel elég hamar összebarátkoztál. Sokat jártam át hozzád Playstation-özni, anyukád ilyenkor mindig nagyon kedves volt, néha szendvicseket hozott be nekünk. Csak neked volt az ismerőseim közül HBO-ja, kazettákat adtam neked, te pedig felvetted az összes filmet, ami érdekelt. Nem mondanám, hogy te voltál az egyik legrégebbi, legigazibb barátom, de mindig tetszett hogy olyan voltál, amilyen én nem lehettem soha.

8 éve én már gimnazista voltam, te meg.. hát nem is tudom, egy idő után már nem tudtam követni a tanulmányaidat. Azt hittem, már soha többé nem fogunk beszélni, de egy nap találkoztam veled és a Szabival. Egy padon ültetek hárman egy lánnyal, aki mind a kettőtöknek tetszett, és később sokat is veszekedtetek miatta. Megadtad a számod, mondtad hogy majd bulizzunk.
Buliztunk. Veled mentem le először Armstrongba, együtt szerveztük az első halászléfőzős rendezvényünket. "A banda"- így emlegettük magunkat Szabival, Headdel, Előddel, veled és velem. Minden hétvégén összeültünk, és csapolt Drehert ittunk a Strongba. Zenekart alapítottunk, pedig zenélni sem tudtunk, apukád zeneboltjából vettem gitárt és ő tanított játszani is rajta. Sose lett semmi a közös zenekarból, de ezt soha nem is ismertük el.
Egyik éjjel sokáig maradtam fent, te pedig rám írtál, lógjunk ki a városba és együnk meg egy pizzát. Ez utána szokásunkká vált. Én sokszor nem akartam sehova menni, de te akkor eljöttél az ablakunk alá, és addig győzködtél míg be nem adtam a derekam. Jártuk a várost, és te mindig megtaláltad valahogy a balhét. Életemben nem fogok annyit rendőrök elől bujkálni, mint ebben az időszakban, legalábbis remélem. Ha lógtam a suliból rögtön hozzád mentem, ha baj volt rögtön téged kerestelek fel. Ikrek voltunk, és te voltál az én rosszabb énem. Nem mondhatnám, hogy te voltál a legrégebbi, legigazibb barátom, de én akkor úgy éreztem.

Miénk volt a világ.

4 éve váltak el másodszor az útjaink. Utoljára a Penny parkolójában találkoztunk, ahol mindig is szoktunk. A bevásárlókocsikon ittuk meg a sörünket, mint mindig, és lepisáltuk a Penny Market fémtábláját, ahogy azelőtt is mindig. Írtam a blogomba egy búcsúbejegyzést. Te is írtál.
Aztán egyetemre mentem. Gondoltam minden maradhat a régiben, hiszen hétvégente itthon leszek majd. Gondoltam lejárunk majd ugyanúgy közösen sörözgetni, elmegyünk hülyéskedni a partra. Új barátok jöttek nekem is, neked is, én nem kedveltem a tieidet, te nem is ismerted az enyémeket. Egy keveset még találkoztunk, aztán már csak msn-en beszéltünk néha, aztán már nagyon azt se. Utoljára a Sugó partján botlottam beléd, te adtál egy rapszöveget amit te írtál, és kikérted a véleményem róla. A barátaidnak azt mondtad: "Ő itt Athosz, régebben a legjobb barátom volt, de most már keveset találkozunk mert egyetemre jár." De ez csak részben volt igaz. Te voltál az egyik legrégebbi, legigazibb barátom, és én megfelejtkeztem rólad.

1 éve már halott voltál. Miután kizuhantál az emeletről, még gépekre kapcsolva próbáltak életben tartani. Mi azt hittük nem olyan komoly, és hogy hetek múlva majd együtt nevethetünk az egészen. Az intenzíven nem mondtak semmit, mert nem voltunk a családod.

Egy szerdai napon temettek el. Nem voltam ott, mert katona voltam és Szentendrén voltam kiképzésen. De emlékszem, hogy aznap este láttam egy hullócsillagot.

Az egyik legrégebbi, legigazabb barátom voltál.

Zack barátom egy éve hagyott itt minket. Egy éve lett egy kicsit szürkébb ez a világ.

posted by Athosz 1:49.

2009. április 26., vasárnap

Úgy látszik ebből a rendszeres blogírásból már nem nagyon lesz semmi, most mindenesetre kihasználom a rövidke szabadidőt, és akkor pár szót magamról.

Hát örömmel jelenthetem, hogy minden a legeslegnagyobb rendben, egész jól alakul mostanában az életem. Szabad bölcsit még csinálgatom, hogyha odafent is úgy akarják (mármint a TO-n) akkor nyárra lesz egy csodálatos alapszakos vallástudomány-történelem minoros papírom, amiből kiváló papírrepülőt lehet majd hajtogatni. Mester képzés meg sem fordult a fejemben..

Hanem: Úgy döntöttem, hogy egészen új irányba kanyarítom az életemet, és jelentkeztem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre, azon belül is katonai vezető szakra.

Akik a blogomat eddig is olvasták, vagy egy kicsit is ismernek, biztos nagyon meglepődtek ezen a lépésemen. Őszintén szólva én is meglepődtem magamon, mert hát valljuk be, eddig nem igazán a katonás fegyelem, mindinkább a szétszórtság és a napról napra élés jellemezte az életemet. Ez is az egyik tényező, ami miatt jelentkeztem, de majd még kifejtem, hogy mire is gondolok.

Maga a gondolat már évekkel ezelőtt megfogant, mindig is a hadtörténet vonzott leginkább, így még frissen leéretségizve is előkerült az ötlet egy esetleges katonai pályáról. Hogy mégis inkább szegedet választottuk, az több okra is visszavezethető: egyrészt a sok ismerős, a bulis életmód, a lazább egyetem mind-mind az utóbbi felé billentette a mérleget, nem beszélve arról, hogy fizikailag se voltam még olyan szinten, hogy az alkalmasságit teljesíteni tudjam. Meg szerintem mentálisan se, kellett ez a három év, hogy benőljön a fejem lágya. Vagy hogy leessen a tojáshéj a seggemről. Szóval értitek, na.

Mindenesetre egyáltalán nem bántam meg, hogy végülis így alakultak a dolgok. A szegedi három évem nagyszerűen tellt. Nem mondom, hogy a tudás maradandó, mély nyomokat hagyott bennem, de a történelem szak elég nyitott volt témai szempontból, és többé-kevésbé azzal foglalkozhattam, ami igazán érdekelt. Emellett pedig a legfontosabbak az új barátságok, amik már a gólyatáborban szövődni kezdtek: Cicával már a szálláshelyünkre menet találkoztam, a kisgólyacsoportomban ott volt a mindig fröccsözős, vagány Virág, a farkasordító Gőte Atya, Benny, akivel mindig megbeszélhettem, hogy mi nyomja a szívem. Ott volt Ákos, akinek azóta is csak nő a rasztája, és mindig kapható egy irgalmatlan berúgásra, és nagyszerű lakótársam volt majdnem egy évig. Másik lakótársam, Sanyi, akivel mindig jókat főztünk, kivéve ha én csináltam a rizst, és aki bevezetett az ázsiai filmek néha csodálatos, néha pedig egészen gyomorforgató világába. Szabit, Elődöt, Kupszit, Zolát már ugye előtte is ismertem, ők is mind-mind részesei voltak ennek a három nagyszerű évnek. Örülök, hogy találkozhattam veletek, mindannyiótokból magammal viszek egy kis darabot, mikor itthagyom ezt a szép kis várost.
A másik fontos dolog az életemben, hogy megtaláltam a környék legbarátságosabb, leghangulatosabb, és (valószínűleg) legolcsóbb Taekwondo-edzését. Tény, hogy nem nyújtottam e sportban túlságosan kiemelkedő teljesítményt, de mindig szívesen jártam, mert jó volt a közösség, hangulatosan telt el az a másfél óra. Megszerettette az aktív sportolást velem, és szinte kizárólag ennek köszönhetem, hogy tegnapelőtt sikeresen teljesítettem a fizikai alkalmassági vizsgát.

Egy szó mint száz, hasznosan, és kellemesen töltöttem ezt a három évet itt Szegeden. Nem tudom, hogy még mi vár rám a későbbiekben, de hacsak fele ilyen jó lesz ott, mint itt volt, már könnyen bele tudok majd szokni.

posted by Athosz 10:29.

2009. április 3., péntek

- Why's he running, Dad?

- Because we have to chase him.

- He didn't do anything wrong.

- Because he's the hero Gotham deserves, but not the one it needs right now. So we'll hunt him because he can take it. Because he's not our hero.

He's a silent guardian, a watchful protector.

A dark knight.

Magamról is fogok ám majd írni.

posted by Athosz 1:45.

2009. február 5., csütörtök

Utóvizsga-időszak utáni vizsgaidőszakot tartok, reggel megyek még Pelyach tanár úrnak beszámolni a 48-as szabadságharc összes vitás kérdéséből. Teljesen esélytelen a dolog, de azért még kitartok.

Azért már múlt csütörtökön megtartottuk Ákossal a magunk kis VIZITét, a Jatéba sajnos nem jutottunk le, sőt még a Sánta Egér is dugig tele volt, így Garabonciás lett belőle. Én mindent beleadtam, az éjszaka tekintélyes részét töltöttem nyakig a wc-ben, aztán egy szál gatyában ébredtem Ákos lakótársam mellett a franciaágyon. Végülis Sanyi, aki az egész éjszakát végigtanulta, mesélte el (számomra kevésbé) mókás hazaérkezésünk történetét: Állítólag még útközben megfogant a terv, hogy mi most Ákossal együtt alszunk, én szépen be is vittem az alvós cumóm. Aztán öt percre rá kilőttem a szobából, és jött aminek jönnie kellett, szerencsére még a klotyóba. Ez utána megismétlődött még kb négyszer. Aztán épp akkor lett volna dolgom, amikor Sanyi épp rendeltetésszerűen használta azt, így nem volt mit tenni (na jó, elég sokminden ésszerűbbet is lehetett volna tenni..), kirohantam az erkélyre és placcs a másodikról lefele, szerencsére már nem volt bennem túl sok minden. Még jó hogy nem zuhantam ki, elég ocsmány halál lett volna ha a hányásomba csapódva töröm ki a nyakamat. Ennyire cefetül mindenesetre még talán csak egyzser voltam piától, sajnos azt kell mondjam mióta sportolok, szörnyen rosszul bírom az alkoholt. Mindenesetre most megint be kell lőnöm a mértéket, mert egykét hasonló este és innen is költözhetünk.

Na megyek vissza tanulni. Óvakodjatok a furcsa szagú kecskeméti pálinkától!

Remélem anyukám nem olvassa a blogomat.

posted by Athosz 3:50.

2009. február 2., hétfő

Megölelnéd, meg is csókolnád, ha tehetnéd. De nem teheted. Még csak nem is ismered. Csak most vetted észre, ahogy ránéztél, és egészen belefeledkeztél a pillanatba. A tolongó tömeg, az egymást gázoló, buszra igyekvő emberek hirtelen lényegtelenül áttetszővé válnak. Csak ő marad, ahogy táskájával a kezében igyekszik mielőbb feljutni, kicsit oldalra sandít, majd egy pillanatra elmosolyodik. Reménykedsz hogy nem vette észre, hogy vele mosolyogsz te is. Reménykedsz, hogy lesz egy szabad hely mellette, reménykedsz, hogy már elfogyott az összes ülőhely, és akkor a közelébe állva vethetsz még rá egy-egy futó pillantást út közben. Reménykedsz, hogy nem éri el a fenti csomagtartót, és segíthetsz felrakni a kabátját.

Az igazi szerelem nem a kötöttségeké. Nem a megszokásé, a sablonos találkozásoké, az ezerszer elismételt mondatoké. Nem az alkalmazkodásé, a megszokásoké. Nincsenek benne kompromisszumok, és nem kell, hogy viszonzott legyen. Csak egy tinédzser fantáziája, aki legbelül érzi, hogy jó, nem is gondolat, hisz nincs benne ráció. Csak egy érzés, ami átfut rajtad, a zsigereidből előtörő, veled született hormonális elmebaj.

Az igazi szerelem tíz másodpercig tart. Bizonyos kortól kinövi az ember, én már kezdek öreg lenni hozzá. Sajnos már nem is emlékszem, milyen a másik fajta.

posted by Athosz 0:34.

2009. január 14., szerda

Hát laptop továbbra sincs, majd azt is megírom hogy miért, persze csak miután a csehországi ACER teljes vezetőségének ólmot öntöttem a fülébe. Mert biza megérdemlik.

Hogy addig se maradjatok okosság nélkül, engedjétek meg hogy megosszam veletek terjedelmes szókincsem újabb mutáns bővületét, a kummantás kifejezést.

Már kiejteni is csodálatos, múlt századi hangzása mellett kellően bugyuta is. Jelentése pedig igen összetett, biztosíthatok minden olvasót, hogy napi rendszerességgel szokott kummantani. Bár anyu szerint elbóbiskolást jelent, én hosszas, precíz kutatómunkával (Google) egyéb jelentéseket is találtam rá: a kummantás lehet szex, alvás vagy bronzolás is, tehát az evés kivételével minden, ami egy igazi férfi igényeit kielégíti. Vagy lehetne még foci is.

Hát nem csodálatos?

posted by Athosz 13:23.

2008. december 20., szombat

Csak hogy ne a Goldfingernek legyen igaza

A fent említett, és más, majd a következőkben kitárgyalandó okokból kifolyólag ezennel kikaparom a rozsdát, kifújom a homokot, és kipöccintem az immár több generációnyi családot alapított pókkolóniát netes szócsövemből, és szabálytalan időközönként ismét blogot fogok vezetni, mondjuk ilyen kacifántos és kiolvashatatlan mondatok nélkül. Mondjuk ha megjön a szervízből a laptopom. Mondjuk.

posted by Athosz 19:44.

2008. július 8., kedd

Születésnap-dömping, no meg a VOLT

Bízom benne hogy kint sütkéreztek a vízparton, söröztök egy kocsma árnyékos teraszán, vagy szeretkeztek egy bokorban ahelyett, hogy a négy fal között gubbasztanátok és ezt olvasnátok, de azért én írok, mert hát negyedévenkénti postolással nem is unaloműző ez az unaloműző.

Először is hadd kezdjem azzal az örvendetes (?) bejelentéssel, hogy 21 éves lettem, a kérdőjel nem véletlen, én a 18. óta folyamatosan bosszankodom hogy lassítsunk. Olvastam egy könyvben még régen, hogy az ember nagyjából a 18.-20. születésnapját érzi élete felének, tehát a rákövetkező 50-60 év olyan gyorsan fog eltellni, mint a születéstől a felnőttéválásig. Ez ugye már csak azért is gáz, mert az első pár évből nem is sokra emlékszünk, és nekem konkrétan ez a 20 év is pörgött, meg amúgy se hiszem hogy túl hosszú életű leszek, no de majd kiderül.

A születésnapi bulim mindenesetre érdekesen alakult, és inkább hasonlított harcművészeti bemutatóra. Jenci papa ugyanis hazatért Londonból, összeszedte Szegeden a vendégsereget és úgy 4 órával a megbeszéltek után jelentek meg seggrészegen, közbe persze én is mérgelődtem hogy hol vannak, és megittan majd' fél üveg pálinkát, szóval az alapozáson elég gyorsan túljutottunk. Exfőgólyánk odakint Thai chizik, én meg ugye Taekwondozok, gondoltuk összepróbáljuk tudásunkat és mutattunk pár mozdulatot a másiknak. Erre odajött/gurult/ mászott Gőte, aki kihívott engem egy viadalra, én meg voltam oylan részeg hogy belemenjek. Oké, pólót le, irány a fű hogy ne essünk nagyot, meghajolás, kezdőállás, és bang. Egyikünk se emlékszik pontosan a mozdulatra, de rájöttünk, hogy a kis kertes részt ahol harcoltunk rózsabokrok övezik, Gőte pedig az egyikbe végezte. Ruha ugye nem volt ami felfogja a tüskéket, szegény úgy nézett ki mint a megkorbácsolt Jézus. A blogján van is fenn kép, itt megnézhetitek , hegesen mondjuk már kevésbé randa. Mindenesetre kimostam, nehogy valami vérmérgezést kapjon oszt lerohadjon a háta. Aztán úgy döntöttem hogy inkább iszok.

Ő nem hagyta. Alig tíz perc múlva visszajött, hogy revansot vegyen rajtam és kihívjon egy második körre, hát lefertőtlenítettük magunkat belülről is a maradék töménnyel és kimentünk a szemben levő térre, ahol egy kis füves részen folytattuk a harcot. Már mindketten drunken masterbe nyomtuk, inkább volt a dolog röhejes mint látványos, de végülis 1:1-be kiegyezve visszatértünk hogy végre azt csináljunk, amit egy bulin normális esetben szokás. A társaság már öntudatlanul részeg volt, én is kiütődtem és egyszercsak az ágyamban tértem magamhoz, amint a lakótársaimtól ajándékba kapott felfújható szexbirkát ölelgetem. Szerintem erről a buliról elég is, ha ennyit mondok.

Sanyi és Virág születésnapját összevonva tartottuk, sokat közrejátszott ebben az EB és a Vizsgaidőszak is, ami nekem idén valahogy nem akart véget érni. VIZIT utáni napon, pénteken lett végülis megtartva, fő problémánk pedig az előbb említett rendezvény volt, amin én olyannyira legatyásodtam, hogy nemcsak ajándékot nem vehettem nekik, de még buszjegyre is alig futotta. Azért valahogy csak sikerült itt is beszörpözni, Virágnak adtunk virágot, meg virágmézet, Sanyi meg majd kap valamit. Új sport született azon az éjszakán: a vetkőzős ping-pong a legkirályabb dolog, főleg ha nem csak fiúk csinálják. A játékmenetet a fantáziátokra bízom, mindenesetre a végén csak egy nyertes maradt.. Szerintem erről a buliról is elég, ha ennyit mondok.:D

Végül, de nem utolsósorban: Életem legnagyobb koncertélményén vagyok túl a szombati VOLT-fesztiválon zenélő Offspringgel. Sopron rohadtmessze van, de mi megoldottuk okosba, és már pénteken elindultunk Pestre, ahol szerencsére üresen állt a tesóm albérlete, mi pedig megszállhattunk benne éjszakára. Első kerület, szemben a várral, gyönyörű kilátás az erkélyről, cigi, sör, városnézés. Szerencsére volt Gőtének ismerőse, aki elidegenvezetett minket, így tettünk egy nagy kört a környéken, és miután rádöbbentünk, hogy 500 ft alatt nem nagyon kapunk sört sehol, hazatértünk és egy kivontfejű film után (amit egyikünk sem tudott végignézni) eltettük magunkat másnapra.

Másnap irány Sopron, egy Győri átszállással végül oda is értünk, a vonaton egy vagonnyi ismerőssel gazdagodtunk, akikkel végül egy brancsba verődve el is töltöttük a délutánt. Iszonyatos a tömeg, a csapolt sör vízízű (vagy a csapolt víz sörízű?) de még viszonylag olcsó, a kaják is még megfizethetőek, a hangulat viszont megfizethetetlen volt. Ha nem lett volna nálunk telefon biztos nem találtunk volna egymásra, volt is egy másfél órás intervallum, amíg egy ismerőssel se találkoztam, azért feltaláltam magam, hozzácsapódtam egy raszta társasághoz, és megkínáltam egy szimpatukus lányt cigivel, aki cserébe meg is mutatta a sátrát belülről, szóval nem unatkoztam. Abból a szempontból mondjuk elég rossz volt egy napra jönni, hogy így egy csomó idő elment a hely feltérképezésével, az MTV sátrat pl. vagy fél órát kerestem, és a Clawfinger legvégére jutottam csak be. A fő attrakcióhoz 11-re mindenki eljutott azért, elég volt a tömeget követni, és hát fú. It was legendary. Kiment a helyéről a karom pogóban, így féloldalasan ugráltam mint egy béna, de ottvoltam majdnem a színpadnál és nagyon jól szórakoztam. Másnap hajnali busszal haza, Pesten eléggé eltévedtünk és neccesen értük csak el a vonatot, de azóta folyamatosan alszok és még mindig nem pihentem ki magamat. Bánhatja aki nem jött.

Tyű na ezaztán hosszú bejegyzés lett..

posted by Athosz 12:13.

2008. június 21., szombat

A szállás ára

Bármelyik vándor szerzetes ott maradhatott egy zen templomban, feltéve, hogy sikerült legyőznie a helybélieket egy buddhista kérdésről folytatott vitában. Ha viszont őt győzték le, akkor tovább kellett mennie.
Két testvér lakott együtt egy templomban, Japán északi részén. Az idősebb szerzetes tanult ember volt, félszemű öccse viszont ostoba.
Egyszer egy vándorszerzetes érkezett hozzájuk, és a megfelelő módon vitára hívta őket a Magasztos tanításról. Aznap az idősebb testvér fáradt volt a sok tanulástól, és szólt öccsének, vegye át a helyét.
- Menj, és kösd ki, hogy a vitának némán kell lefolynia - tanácsolta.
Így aztán a fiatal szerzetes és az idegen beléptek a szentélybe, és leültek.
Nem sokkal késobb a vándor felállt, és bement az idősebb testvérhez.
- Remek fickó az öcséd, legyőzött engem.
- Meséld el a vitátokat - kérte a báty.
- Nos - kezdte az utazó -, először fölemeltem az egyik ujjamat, a megvilágosodott Buddhára utalva. Ekkor ő két ujját tartotta fel, ezzel jelképezve Buddhát és tanítását. Én három ujjamat emeletem fel, Buddhát, a Tant és egyetértésben élő követőit szimbolizálva. Ekkor az öklét kezdte rázni felém, jelezve, hogy mindhárom egyetlen realizációból származik. Ezzel legyőzött, s így nincs jogom itt maradni.
A vándorszerzetes hamarosan távozott.
- Hol az a fickó? - rontott be bátyjához a fiatalabb testvér.
- Hallom győztél a vitában.
- Dehogy győztem, épp most akarom elpáholni.
- Mond el nekem, miről vitáztatok - kérte a bátyja.
- Na, rögtön ahogy meglátott, megsértett engem, mivel fölemelte egyik ujját, arra célozva, hogy csak egy szemem van. Mivel idegen volt, gondoltam, udvarias leszek vele, s két ujjamat fölemelve gratuláltam hozzá, hogy neki viszont kettő van. Akkor ez a faragatlan tuskó három ujját emelte fel, mutatva, hogy kettőnknek csupán három szemünk van. Erre feldühödtem és meg akartam ütni, mire kiszaladt. Így ért véget a vitánk.

Forrás: 101 zen történet

posted by Athosz 20:32.

2008. június 6., péntek

A természet betámadott: Bendegúz, az idegesítő légy ostroma alatt állok (ill ülök) már a sokadik órája. Bendegúz kamikaze, és valami óriási örömöt lel abban, hogy másfél percenként a pofámnak repül, és nem hagyja, hogy a reggeli vizsgámra készülhessek. Többször is lecsaptam rá, és esküdni mernék hogy telibe találtam, mégis itt repked és kerget az örület piros vonala felé. Talán csak fáradt elmém szüleménye ő, a negyedik kávé koffeindózisától beállt idegeim kétségbeesett kiáltása a pihenésért. Talán valami csodalény, mint a Faun labirintusában a kis tündér, és követnem kellene mert el akar vezetni valahova. Akármi is legyen Bendegúz, a falon akarom látni a beleit. Már izzítjuk a vegyifegyvert a jó öreg Chemotox személyében, szóval hullani fog, mint a legyek.

You're goin' down, bitch!

posted by Athosz 0:08.

2008. június 2., hétfő

All night long

Hajnali három van én meg még talpon vagyok, amit a feketéknek köszönhetek:a literszámra vedelt kávé és Pákó tartják bennem a lelket, annyi videót néztem már meg róla unalmamban, hogy holnap Constantinus reformjai helyett tuti a csokif*szról kezdek el beszélni.

Ennyi lett végülis az éjszakai bejegyzésnek, rájöttem hogy ketyeg az óra, tanulni kell nem postolni, pláne nem baromságokat nézni youtube-on. A vizsgán túlvagyok, a bánatsörömet is megittam már a Nyugiban, és bármennyire is próbálom száműzni webnaplómból a fallikus hasonlatokat, tény, hogy egy hatalmas alattomos karó meredt ki az indexemből hazafele jövet. Köv héten lesz a második felvonás, addigis hoztam erősítésnek a TIK-ből egy majd 500 oldalas könyvet az ókori Rómáról. Szépen be is rakom a párnám alá, és hagyom hogy megtermékenyítse elmém kopár sivatagát, vagy ha nem, legalább magasabban lesz a fejem, és kisebb eséllyel kapok agyvérzést a gondolattól, hogy megint a lónak a nagy véreres túrós micsodájáért maradtam fent egész éjjel tanulni.

Olyan lúzerságokat, hogy Julius Caesar helyett Gaius Baltart mondtam vizsgán, már meg sem említek.

posted by Athosz 11:48.

2008. május 22., csütörtök

Rohamosan felfelé ívelő ping-pong karrierem ellenére is olyannyira kikaptam tegnap Sanyitól, hogy büntetésképp el kellett szívnom egy cigit a Zola ölében, miközben a Szabi mellettünk ült és azt mondta hogy „nyáááá”. A főbérlőnk is meglátott e tevékenység közben, remélem nem gondolt rólunk semmi rosszat. Bár valljuk be, történtek itt már cifrább dolgok is…

Mindenesetre másfél év Szegedezés után először voltam a Zaccba, hogy megnézzük a BL-döntőt a lakótársakkal. A társaság egyik fele Chelsea, a másik pedig Manchester drukker volt, pedig igazából csak az egyikünk néz aktívan focit, aki pont egyiket se szerette és egész este telefonált. Mindenesetre kifelé menet már én is csapatot váltottam, mert mindenhol csak piros pólósok voltak akik Chelsea-vérre szomjaztak.

A héten borfesztivál, lehet hogy oda is kijutok.

Végül egy szenzációs VINYITes kép kis asztaltársaságunkról

posted by Athosz 13:46.

2008. május 18., vasárnap

Újra írok blogot!

Hurrá, itt a nyár: jön a vizsgaidőszak, megy az egész ismeretségi köröm szanaszét a világba dolgozni, az amúgy is vonós vonásokat sejtető bőrszínem átvált csokoládéba, szóval jöhetnek ismét az arabos poénok vadidegen emberektől („ááá itt van az a marokkói srác!” vagy az örök klasszikus „Te ilyen iszlám terrorista vagy?”), nehogy egyszer fel találjak robbanni a kacagástól.

ÉÉÉÉÉS újra írok blogot. Nem tudom mit hazudjak, se karbantartásra, se időhiányra nem tudom fogni ezt a hosszúra nyúlt nyári szünetet. Igazából megfogadtam, hogy muszájból nem fogok postolni, mert nem unaloműző az, amit unottan ír az ember, nekem pedig kellett egy kis szünet most. Pedig pörgött körülöttem a világ, még jobban mint az előző két félévben, bőven lett volna miről mesélnem nektek. Mindent így utólag már nagyon nehéz lenne visszaregélni: kibogozhatatlanul összekavarodtak a dolgok a fejemben, a szürrealitás kis fekete macskájából előköhögött gondolati szőrcsomó ez, amiben minden gusztustalanság benne van, amit csak el tudsz képzelni, de úgy összekavarodva, hogy lehetetlen lenne elválasztani egyiket a másiktól. E csodás metafora után lássunk egy kis ízelítőt a velem történtektől:

- Vacaknak új, nyárias frizurája lett, amivel most már egyértelműen ő lett Cukiország miniszterelnöke, sőt teljhatalmú diktátora.

- Sándor-napi party: az újkori buliszámítás kezdete – innentől nem volt party, aminek a végén nem egy szál gatyában rohangáltunk volna, és ne vetkőztünk volna inkább saját, mint mások szórakoztatására. A Hot Chocolate, a Beat it és Sanyi ördögi házipálinkája azóta mindig előhozza belőlünk a magamutogathatnékot. Boldog névnapot Sanyi!

- Koktélparty: Tettem Elődnek egy felelőtlen kijelentést még úgy egy éve, ami úgy hangzott, hogy „Ha átvesznek államilag finanszírozottra, tartunk egy k**vanagy koktélpartit a legmárkásabb italokkal”. Hát magam sem hittem, hogy valaha átkerülök, de ha már így alakult, akkor egy jó hónapja végülis megtartottuk az albérlet legpénztárcagyilkolósabb buliját, szerintem jó volt. Ez este legviccesebb jelenete a főbérlőink váratlan megjelenése volt a bulin: tulajdonképpen nem is volt váratlan, mert az általunk kreált (és amúgy nagyon pofásra sikeredett) itallappal együtt felszaladtunk hozzájuk még a délután, hogy szóljunk nekik a partiról, és egyben meginvitáljuk őket egy kellemes koktélra, de igazából nem számítottunk rá, hogy tényleg lejönnek. Egyes emberek addigra már a legfinomabban szólva se voltak túl szalonképesek, a Melindát konkrétan be is kellett zárni a retyóba, hogy ne legyen szem előtt, és nehogy lelocsolja őket piával. Még szerencse hogy volt egy Cicánk, aki kötetlenül elcseverészett a főbérlőkkel, elterelve figyelmüket a fürdőszobai ámokfutókról, így egy-két koktélt elfogyasztva remélhetőleg azzal a tudattal távoztak vendégeink, hogy egyben marad alattuk a földszint.

Kép nincs, de ez jobb is így.

- Medencés party: A V.I.N.Y.I.T. előtt vásárolt teszkós medence és a fejét belelógató, viszonylag korán lerészegedő raszta Ákos csodálatos karibi hangulatot teremtett a szorgalmi időszak utolsó albérleti bulijához. A legnagyobb jóindulattal is csak háromszemélyes medencébe egyszerre volt, hogy heten ültünk, és a pálinka is kellően fokozta a kedélyünket. A végére több volt a bor meg sör a medencében, mint a víz, szóval bőrön is magunkba szívtuk a vidámságot, aztán pedig irány volt a jate. Onnan már tényleg nem sokra emlékszem..

Íme egy kép, a lájtossabbak közül, hogy átérezhessétek ti is. Hot.

Legyetek jók, legkésőbb három hónap múlva ismét írok.:)

posted by Athosz 11:37.

2008. február 7., csütörtök

Túl vagyok az első másodikféléves történelmes szemináriumon, oylan unalmas volt, hogy nem is értem egyáltalán minek említem meg a blogba. Három, az életemre komoly kihatással levő dolog viszont postolásért kiált:

-Uno: Minden szegedi egyetemista olvasóm figyelmébe ajánlom azt az elképesztő természet alkotta jelenséget, amire tegnap figyeltem fel a fent említett óra izgalmai közepedte - A BTK legfelső emeletén a történettudományi terem leghátsó sorából jobbra kipillantva az ablakon éppen veletek szembe egy női vagina alakjában repedt meg a szomszédos Petőfi-épület, kétoldalt fanszőrzetet imitáló félköríves koszfolttal. Egy éles szemű töris szaktársam hívta fel rá a figyelmemet, és valóban ottvan. Tessék megnézni, életreszóló élmény.

-Dos: A Tikből lefelé jövet jött szembe velem a lány, a lépcsőfordulóban találkoztunk. Bámulatosan szép volt, az alakja tökéletes, a bőre bársonyos, a szeme kis barna gesztenye, hosszú haját mintha még a szél is hátrafújta volna, ami mondjuk elég nehezen elképzelhető, mivel egy épületben voltunk. Kis kedves mosoly volt az arcán, nekem meg csorgott a nyálam, és épp meg akartam kérni a kezét, amikor teljesen váratlanul kikerekedett a szeme és akkorát böfögött, hogy azt hittem lefordulok a korlátról. Azért még mindig szerelmes vagyok..

-Tres: ez csak egy link lesz, kattints ide és nézd meg! Sajnos régi a kinézete a blogomnak, és ezen elég bonyolult (nekem) beilleszteni, hogy innen is elérhető legyen, de így is csak egy katt és indul a vetítés. Nine inch Nails: Right where it belongs matrixra vágva, mindkettőt nagyon szeretem, és a szöveg is passzol a filmhez ha megfigyeled. Nekem kedvencek közt van, remélem neked is tetszeni fog.

posted by Athosz 14:15.

2008. február 4., hétfő

Welcome to the next level

Bizonyos időszakonként az ember rácsodálkozik maga körül a világra. Most nem a természet örökkévaló körforgására, a mosolygó emberekre, vagy a hasonló, benetton-reklámokba illő hülyeségekre gondolok, hanem arra az iszonyatos léptekben loholó technológiára, ami minden pillanatban változik a kezünk alatt, és amit bár mi teremtettünk, soha nem érhetünk utol.

Még csak húsz éves vagyok, és már mennyi mindent láttam: walkmannel jártam általános iskolába, cd-lejátszóval gimnáziumba, és most minden hétőn a buszon utazva mp-3 lejátszó bömböl a fülembe. Pár év kellett csak ahhoz, hogy ez az audió szórakoztatóeszköz végigérjen ezeken az evolúciós lépcsőfokokon, mindenki átváltson a sokkal kisebb, nagyobb tárhelyű ketyerére, a régit meg szállítsák a bontóba, vagy használt elektronikába alkatrésznek. Félelmetes, és mégis izgalmas belegondolni, hogy mit hoz a jövő, és mi minden lesz utánunk.

Mingyárt ki is lyukadok oda, ahova szeretnék, ez a bejegyzés pedig azért született meg, mert kijátszottam a Crysis nevű játékot. Az újonnan kapott laptopon, nem az otthoni asztali gépemen, az már fél éve teljesen tropa, az alkatrészek benne is már vagy négy-öt évesek, komolyabb dolgokra régóta nem alkalmas már. Így nem is csoda, hogy teljesen kiestem az aktuális csodagrafikákból, amikor pedig erőpróbának vetettem alá az Acert, és telepakoltam izmosabbnál izmosabb gépigényű dolgokkal, bizony jött az a rácsodálkozás, amiről az első mondatban írtam. Ezeken az ámuldozásokon időnként mindenki átesik, és olyankor jönnek elő azok a mondatok, hogy "milyen valóságos!", vagy "olyan, mintha filmet néznél!", egy idő után pedig már nem is mondod, mert tudod, hogy ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, és inkább előbb, mint utóbb, találsz nagyobb jéghegyet is.

Tátottam a számat anno a playstation első játékaira, a Tomb raider 2-re, a Gran Turismo csillogó autóira. Tudtam hogy lehetne sokkal jobb is, de akkor is tetszett, még ha a mai szemmel egy nagy rakás hányás is pixelekbe megjelenítve. Nem csak grafikailag, de az igények szerint is sokat változott a videojáték: a mai embert már nem szórakoztatja Frogger, a három kockából felépített izé, amiről azt írta a tájékoztató, hogy egy béka, amit át kell irányítanod az úton anélkül hogy keresztülmenne rajta egy random közlekedő, 5 kockából álló "autó". A mai játék zenéit filharmonikusok komponálják, történetét forgatókönyvírók készítik, kicsi, szövetnadrágos, kockaszemüveges Koreaiak egész serege dolgozik vele évekig, és komolyan szégyellheti magát az ember, amikor egy félóra alatt letölti az első ingyenes torrent site-ról. Egy igazi remekművet kapunk a kezünkbe, amire újból dobhatjuk a hátasokat, és hogy ez a vizuális orgia miben fog betetőzni, hogy mi lesz az, amire már tényleg jogosan mondhatjuk, hogy valóságszerű, arról fogalmam sincs.

De addig még sok csodát fogunk látni, ebben biztosak lehetünk.

posted by Athosz 23:16.

2008. január 24., csütörtök

Pálinkás jóreggelt!

..kezdhetném akár így is a bejegyzésem, ha nem épp a rövidesen kezdődő Szőlő és borkultúra vizsgára készülnék. Mondjatok értem egy imát nyolc óra magasságában, rajtam már csak odafent segíthetnek. Esetleg kicsípem magam és a feszülős boxerembe megyek, férfi a tanár de azért hátha. Imádom a vizsagidőszakot, kár hogy mingyárt vége.

Ez most ilyen rövid volt, csak hogy tudjátok, élek.

posted by Athosz 4:31.

2008. január 12., szombat

Kérdések, amik mindenkit érdekelnek, mégsem beszél róla senki rovatunkban ma:

Mit tegyünk zombitámadás esetén?

A válasz természetesen a televízióból jön, gyakorlatlan és filmekben járatlan olvasóinknak álljon itt a válasz e szűk válogatás keretében.

1. lecke: Evil dead sorozat.

Első és legfontosabb aranyszabály: kerüld a civilizációtól távol eső helyeket. Nem véletlenül nem járnak oda emberek, ne légy hülye hogy egy elhagyatott erdei faházat bérelsz ki szórakozás céljából. Pláne ne fiatalokkal menj oda, ez esetben a halál szinte biztos. Ha mégis így történne, maradj egy viszonylag szép (de nem a legszebb, ez fontos!) és intelligens lány mellett, és ne legyél túl jópofa, vagy néger. A négereknek ugyanis a zombis filmekben semmi esélyük. A doktorokkal, genetikusokkal, biológusokkal azonban nagyon vigyázz, gyakran tagjai sátánimádó szektáknak, embereket áldoznak, ördögöt idéznek. Ezek már csak ilyenek.

Küzdj a végsőkig, ha bepánikolsz biztos hogy valahonnan megjelenik valami és felzabál. Ha esetleg valamelyik végtagodat elveszted, praktikusan fegyvereket, csákányt, vagy láncfűrészt is illeszthetsz a helyére, ez azonban a későbbi intim kapcsolataid rovására mehet, úgyhogy csak óvatosan a cirógatással.

2. lecke: Reanimátor.

A tudósban tehát továbbra sem szabad bízni, pláne ha halottak végtagjait gyűjtögeti, és egy test nélküli repülő fejből áll csupán. Az ilyenek különösen gonoszak, főként a barátnőnket kell óvnunk tőlük, mert kanosak is, bár igazából túl sok szervük már nincs a nemi erőszakhoz.

3. lecke: Holtak földje.

Romero halhatatlan zombi-sorozatában a helyzet annyival bonyolódik, hogy a zombik egyfajta társadalom-szerveződésbe kezdtek, és úgy félember módjára megpróbálják élni húsevő kis életüket úgy, ahogy átlényegülésük előtt tették. Szerelmesek lesznek, zenélnek, és tudnak bánni a lőfegyverekkel is, ami ugye mondanom se kell hogy mekkora gáz. Túlélési esélyeink ebben az esetben nem túl bíztatóak, bár ha nem hergeljük fel a zombit azzal hogy pl elgázoljuk a barátnőjét, talán megúszhatjuk. A leghatalmasabb cégek fiatal, törekvő vezetőivel pedig nem szabad szarozni, ezt bármikor bármilyen helyzetben tessék megfogadni.

4. lecke: Resident evil

Ha a világ egyik vezető vegyifegyver-előállító üzeme egyszerű portásmelóra oszt be egy kihalt házikóban, akkor te bizony piszkosul át vagy rázva, és ne lepődj meg, ha orvosi köpenybe bújt kifordult szemű emberek éheznek a húsodra. Persze itt is az összes magasrangú vezetőt csak a hatalom, a politika és a pénz érdekli, és a szépfiú se mindig jófiú, de ha T-vírust fecskendeznek belé, akkor már nem is szép, olyankor meg lehet ölni. A golyókat egyébként minden élőhalott piszkosul bírja, ajánlatos vágófegyverekkel darabolni őket. Kéretik nem megharapódni eközben. És ne simogassunk meg olyan rottveilert, aminek nincs bőre.

Nem egy rossz dolog továbbá, ha telekinetikai erőkkel rendelkezel, és ha van belőled úgy 500, aki mind tud karatézni, így közös erővel felvehető a harc mind a zombikkal, mind a mocskos kapitalistákkal, akik még egy ilyen világot is uralni szeretnének.

5. lecke: Fido.

A zombikat fejbe kell lőni! - jutott a következtetésre a Zomcorp nevű cég épp akkor, amikor már az élőhalottak majdnem megnyerték az emberek elleni háborút. Ennél az ötletüknél már csak a következő volt a fantasztikusabb, miszerint a zombit háziasítani lehet, sőt kell. Nyakörvet kaptak, és amíg a kis piros fény világít ők a tenyerünkből esznek. Így tehát félre az erőszakkal, a rasszizmussal, a zombikkal igenis együtt lehet élni, kiváló takarítónk, pincérünk, szexrabszolgánk, még olyan addams familys módon komornyikunk is lehet. A zombikban pedig igenis érző szív dobogna, (ha dobogna) szerelembe eshetünk és boldogan élhetünk vele, ahogy ezt Carrie-Ann Moss is teszi.

6. lecke: Black sheep.

Állataink furcsán viselkednek? Bodrinak nincs bőre, emberi végtagokat marcangol? Cirmos kikaparja a szemed és az alom mellé csinál? Az állatok zombiformában bizony sokkal veszélyesebbek, hisz mozgékonyabbak mint a bénán botorkáló emberi társaik, harapásuk pedig messze halálosabb. Legveszélyesebb pedig közülük is a bárány, mert olyan ártatlannak tűnik, és oly sok benne az elfolytott indulat. Ha megmar te is mutáns Vérbáránnyá változhatsz, aki éjfélkor bégeti a holdat és a környék lakosságát tizedeli. Nincs még bárányfóbiád? Majd lesz.

7. lecke: I am legend.

Egyedül maradni a világon elég nagy szívás, de zombikkal maradni a világon azt hiszem még nagyobb. Intelligens zombikkal maradni a világon pedig egyenesen katasztrófa. Bár ennél a résznél azért tisztázni kell, hogy mit is értünk pontosan zombi alatt: a zombi az én definícióim szerint buta, lassú, agresszív, hiányos testfelépítésű és nem működnek a szervei. Ebből itt csak kettő az igaz, a zombik csúnyák és ha te vagy az egyetlen ember a földön, akkor nagyon meg is akarnak enni. Bár nekem még mindig nem sikerült senkinek elmagyarázni, hogy a zombik miért nem eszik meg egymást, essünk túl ezen, és éljük át a helyzetet, hogy mi vagyunk New York most wantedje. Ezután ha oylan hülye vagy, hogy egy zombi is csapdát tud állítani, akkor az evolúció párbajában jogosan fogsz alulmaradni. Ha pedig a te véred tartalmazza az ellenanyagot a halálos vírusra, úgy vigyázz magadra hogy te vagy az emberiség új Ádámja.

Mellesleg ne tarts kutyát, hisz úgyis valamiylen módon meg fog halni ebben a veszélyes világban, és ha a civilizációnk túlélvén az esetet megfilmesíti a történetedet, nem te leszel benne a hős.

8. lecke: 28 nappa/héttel később.

A zombivá válás élettani folyamatát talán úgy értelmezhetjük, mint az örjöngő agresszió előtörését, a józan ész elvestését és a vegetatív funkciók előtérbe kerülését (mondjuk a szaporodást kivéve, zombis szexfilmet még sajnos nem láttam). Innentől kezdve pedig teljesen mindegy, hogy az illető szive ver e, vagy hogy a véráramlás milyen módon zajlik benne. Örök szabály, hogy a kormányba zombikrízis esetén nem lehet bízni, ez a katonákra és a miniszterekre is igaz. Fontos még, hogy soha ne smárolj, közösülj zombikkal, ha csak nem szeretnél egy lenni közülük. Bár ezt szerintem egy oszladozó, vérszomjas szörnyeteggel szemben elég könnyű megállni.

9. lecke: Planet terror

Végére hagytam a személyes kedvencemet, Rodriquez másfél órás Zombi-holokausztját. Sok olyan dolgot már el sem tudnék mondani, amit az előzőekben nem tettem, a film tanulságául levonhatjuk, hogy vigyázzunk a szétrobbanó zombi-testnedvekkel, a heregyűjtő genetikusokkal, valamint hogy testi fogyatékossággal is válhat belőlünk gyilkológépezet. Határozottan jó dolog tehát, ha testrészeinket fegyverekkel helyettesítjük. A láb-csonkra illeszkedő géppuska nem megy az intim kapcsolatunk rovására, erősen javallott tehát ez láncfűrész helyett. Szadista férjünket pedig még azelőtt hagyjuk el, hogy élőhalottá változna.

A tanácsokat megfogadva sem lehetünk biztosak benne, hogy túléljük a kalandot, mindenesetre jó támpontot nyújthatnak poszt-apokaliptikus helyzetekben.

Remélem segítettem.

posted by Athosz 17:52.

2008. január 7., hétfő

Hurrá 2007! rovat

2007 kereső kifejezések Top #30:

Azaz milyen kifejezéseket googléztatok be Ti, amivel eljutottatok Hozzám. Illetve a blogomhoz.

Természetesen az én nevem lett a győzes 186 találattal, remélhetjük csupán, hogy mindenki Illés Attiláról, és nem mondjuk az Athosz-hegyi kolostor jámbor lakóiról szeretett volna információt gyűjteni a blogon. Animés bejegyzéseim közül toronymagasan az Elfen Lied vezet, az Acél Alkimistára csupán 11 kereső kifejezés érkezett, bár ez gondolom inkább a post kései publikálása miatt alakult így. A "ne fürödj le", feltételezhetően a ne fürgyé le köznapibb szóhasználattal, még dobogós.

Tovább nem is sorolnám, azt hiszem a lista magáért beszél, az ötödik kifejezéstől lefelé teljesen elszabadul a pokol, ezek alapján a látogatóim egy jelentős hányadát pedofilok teszik ki.

Úgyhogy üzenem minden egyszeri (?) látogatómnak, aki valami hasonlóan szellemes dolgot googlézna be, hogy:

1. Eddig nem terveztem bejegyzést írni a csókolózás módjairól, és metódusáról, ahogy az első menstruációról, vagy a korai magömlésről sem. De ha továbbra is ekkora érdeklődést mutattok iránta, hát legyen. Kurvára gusztustalan leszek, azt megígérhetem.

2. Xena segglyukáról sajnos továbbra sincs képem, aki tud ezen segíteni az jelezze a kommentbe és övé a fele királyságom.

3. 14 éves szűz lányok sem fognak szerepelni a blogomba meztelenül, bár még szerintem ruhástól sem. Három személyt ismerek csak, aki ezen a téren egyáltalán lehetségesen szóba jöhet, ebből kettő még nagyon messze van a tíztől is, a harmadikat pedig nem akarjátok meztelenül látni, elhihetitek. Nem lesz véres szex se, töltsetek videokat a szopoalarc.hu-ról.

4. Az apakezdődik nekem trauma volt, a mai napig rángat tőle az ideg. SOHA. Itt ne keressétek.

Afrikai óriáscsigánk viszont volt, csak valahova eltűnt.. Kép van fent róla, bár inkább a Földes Peti a kivehető. A Peti nem a csiga, vigyázzunk. A bécsi keringő formációhoz már végképp nem tudok mit szólni.

Ezek után boldog új évet kívánok minden kedves 14 éves lány, kurva, pedofil, csókolózni nem tudó, aberrált, zoológus, zoofil, Kárpátia pólós anime-rajonó látogatóimnak, és persze mindenki másnak is.

Jó olvasást 2008-ban is!

posted by Athosz 1:26.

2007. december 16., vasárnap

Rage against the machine

A gép és én - a válogatás csak az elmúlt fél évemet dolgozza fel. Ha bárki bármilyen magyarázattal tud szolgálni, azon kívül, hogy rossz a karmám, szívesen várom.

- Először is ugye a blogban is szereplő robbanó tévé. Nem hogy elromlott, csittcsattbingbang, azt hittem leég vele a ház is. Egy ilyen kis fekete-fehér dolog van most helyette, amin hat csatorna jön csak be, aki volt már nálam jót röhögött rajta, aki meg még nem az biztos el tudja képzelni - két hétig pedig egyáltalán nem jött be rajta adás.. Az albiban a főbérlőinktől is kaptunk egy pofás kis tv-t, de ahogy bekerült a szobánkba elkezdett lefelé eltűnni rajta a kép, szadistán kell csépelni a tetejét hogy visszakússzon látható magasságba.

- És a robbanások még nem értek véget: Az órából kiszedett gomb-elem akkorát csattant a zsebembe hogy azt hittem ledurrantotta a tökömet. A hajszárítónk pedig a múlt héten szikrázva adta ki a lelkét a kezemben, úgy megijedtem tőle hogy a földre ledobva még meg is rugdostam.

- A tesómtól kapott mp3-lejátszóm egyszercsak nem akart bekapcsolni. Azóta vettem egy másikat, ami mostanába bekapcsolás után közvetlenül kiírja hogy GOODBYE. Mondjuk made in China, úgyhogy ez annyira nem meglepő.. A mobiltelefonom is hasonló módon működik, de az csak akkor kapcsol ki, ha felhívnak, ha én akarok felhívni valakit, vagy ha sms-t küldök (persze még mielőtt elküldené..) szóval telefonálásra tökéletesen alkalmatlan, de van rajta Bomberman játék, ami nagyon szórakoztató.

- Az e-mail címemet a spamszűrő sajátos módon úgy védi, hogy kizárólag reklámokat enged be rá, a normális leveleket törli. citromailes volt, már azóta csináltam vipmailest is, ami eddig (lekopogva) működik. Bár annyira nem is sajnálom azt a citromailest, elég kellemetlen volt mindenhol egy olyan címet megadnom, amit egy kotonról neveztem el.

- A számítógépem elkezdett kattogni. Ez még annyira nem is zavart, és végül el is csendesedett, de olyannyira, hogy semmilyen hangot nem ad ki magából, valószínűleg a hangkártya mehetett tönkre. A monitor homályos lett, 10 perc nézés után belefájdult az ember feje, télleg rossz volt nézni. Valamiért egykét hétre rá ismét elkezdett kattogni, majd totálisan elment az adás, utólag kiderült hogy a videokártya is beadta a kulcsot, kicseréltük egy régebbire, hogy legalább legyen valami kép. Úljabb egy hétre rá egyszercsak eltűnt a sajátgépből a 80 gigás vinyóm, rajta az összes zenémmel, régi, elmentett msnes beszélgetéseimmel, soha vissza nem hozható képekkel és dokumentumokkal, az egész életemmel. Internetezni még lehet vele, főleg mióta anyu hozott egy új monitort. És nem is kattog, bár túl sok minden nem mehet már tönkre benne:D

Most így végiggondolva egy olyan elektromos berendezést se tudnék mondani a közvetlen környezetemből, ami kifogástalanul működne, ha valakinek van valami tippe hogy mit csinálok rosszul, ne tartsa magában!

posted by Athosz 21:27.

2007. december 6., csütörtök

Hé ájjámámeg he!

...hallottam mögöttem szerda délután, amikor kétórányi alvást és egy sikeresnek nemigen mondható Vallás és Művészet vizsgát letudva épp kifelé jöttem a Petőfiből (az egy épület..) és a Nyugi (az egy ilyen kocsma..) felé vettem az irányt egy lavórnyi forró kávéról fantáziálva.

Egy troll állt mögöttem, 190 centi, rövid, fejbúbnál kezdődő haj, mongoloid arc, lapátfogak, köztük téliszünet. Megvártam, hogy utolérjen.

- Te is írtá iylen g*cit?

- Vizsgát? Jaja, elég szívás volt, mi?

- Ja! A f*szomér ke ilyenne szivatni mikó úgyis csak áltművnek vettem fő... Figyejjé má van neked jegyzeted? Lefénymásolom akkó mer szerintem megin jövök utóvizsgákra hogy a k**va isten b*ssza meg.

Hát jegyzet az nem volt nálam, gondoltam ezzel vége is a társalgásnak. Troll barátom azért csak jött utánam és majd szét vetette a beszélhetnék.

- Hallod az elején még próbátam írni eztazt, minden f*szságot összehordani, de aztán rámentem arra, hogy minél viccesebb legyek, gondoltam maj hátha kapok érte valami kettest vagy g*cit. Vót az a kérdés tod hogy a templomoknak mér van a kupolás teteje: Há írtam hogy azé, nehogy beázzon osztán b*szhattyák ha kiviszi a SzűzMáriát a víz. Meg hogy mér van olyan nagy kapuja: mondom biztos azé, hogy a cigányok ha jönnek lopni be tuggyanak állni teherautóval!

Szakadtam a röhögéstől, ő is jót mulatott a saját poénján.

- És a képhez mit írtál? - kérdeztem én. A képen amúgy Jézus volt látható, amint bárányok veszik körül.

- Ja amin az Isten vót rajta a kutyákkal?

- Azok nem bárányok voltak?

- Ja én aszittem iylen pudlikutyák... Írtam hogy a képen az Isten azér van az állatok közt, hogy ezzel is mutassák hogy miylen jószívű vót. Ez azér jó, nem?

Mondom, hogy de, a srác elment haza végülis, én meg azzal a kellemes tudattal ültem be a Nyugiba, hogy azért nagy valószínűséggel nem az enyém lett a legrosszabb dolgozat.

posted by Athosz 17:10.